Prológus

Egy álom, mely valóra válik. Egy álom, mely minden baj szülője. S egy álom, melyet négy lány álmodik egyszerre. Hitted volna? Mert én alig hiszem még most is el. Pedig úgy voltam vele, hogy ezt a két hetet még valahogy túlélem, erre tessék! Mintha egy horrorfilmben lennék, aminek sosincs vége. Mintha menekülnél egyre beljebb és beljebb egy sötét erdőbe, ahová sose süt be a fény. Nincs menekvés. Félsz, mert nem tudsz kijutni. Félsz, attól, hogy esetleg utolér a halál. Félsz, hogy sohasem  látod újra a napfényt. Rettegsz mindentől. Rémeket látsz, pedig tudod, hogy nincsenek ott, de te mégsem vagy biztos ebben. Látod, nekem ezt kellett átélnem. De szerencsére nem egyedül. Mert ott voltak nekem  a nővéreim. Akik ugyanúgy rettegtek mint én. De mégis megnyugvást találtunk egymásban. És mi lett volna ha két srác nem dönt úgy, hogy segít nekünk? Most hol lennénk? Az igazi kérdés nem is ez. Hanem az, hogy Scarlett tudja egyáltalán, hogy hol él? Mi van a zárt ajtó mögött? Talán jobb is így, hogy nem tud róla. De egy biztos: én soha többé nem fogom betenni ebbe a borzadályba a lábam. Mert  nem akarom újra átélni.

Kedves Idetévedők!

Ez lenne a prológus, tudom, hogy elég rövid, de ha többet írtam volna, elárultam volna sok lényeges információt, de ez nem állt szándékomban. Előbb is hoztam, mint akartam, mert hülyeség lett volna addig várni. A részek valószínűleg hetente fognak érkezni, de ha elkezdődik a suli, akkor heteket is késhetek.

Xx Laine