1.fejezet II Elrontott kedv

Békésen alszok, miközben a nyitott ablakon keresztül süt be a nap ragyogó sugara, s miközben az balakon besuhanó szellő csiklandozza a takaró alól kilógó karjaimat. Békés szuszogásom hirtelen apró sikollyá változik a hirtelen döbbenettől. Felugrok, majd összeráncolt szemöldökkel bámulok a - szinte - rajtam  fekvő Emmára.
- Aú! - mondom neki, mire a mosolya még szélesebbre nyílik. - Ez tudod, hogy fájt? -Emma megforgatja szemeit, majd feltápászkodik, és leül az ágy szélére. - Ugye tudod, hogy legelőször is ezt kellett volna tenned, nem pedig eltörni a lábaimat.
- Jó, na. Hadd mondjam már amit  akarok! - türelmetlenül dobol ujjaival a térdén. - Szóval, az van, hogy a csajokkal lemennénk a partra, és gondoltam szólok, hogy egy tíz perc múlva indulunk is.
- Tíz perc? - döbbenek le. Reggel kilenc lehet. Maximum. Ezek meg már indulnának is le a partra? Az egy dolog, hogy állításuk szerint pasit akarnak ,,fogni", na de a szünet eleje van. Kiszeretném használni, hogy addig aludhatok amíg csak akarok, nem rohanni is el otthonról amikor felkel a nap. - Ti teljesen hülyék vagytok? Hány óra van? - nézek el balra,  az  éjjeliszekrényemen lévő digitális kis órára, ami háromnegyed kilencet mutat. - Jesszus! - kiáltok fel.
- Jó, miután kitomboltad magad, válaszolhatnál is - szólal meg. Egy sóhajtás eresztek meg, majd bólintással jelzem, hogy igen, elmegyek velük. Bár, még midig nem vagyok tisztában azzal, hogy mire ez a sietség, de legyen. Szeretnék több időt velük tölteni,  így négyesben, mert tudom, hogy  Jessica majd augusztusban Spanyolországba utazik ki, és hónapokig nem fogjuk látni. Miután hazajön majd, akkor sem látok sok esélyt arra, hogy így együtt lennénk ilyen sokszor. Már Emma is arról áradozott, hogy odaköltözik a barátjához, amit meg is értek, hiszen huszonegy éves. Már éppen ideje elköltöznie itthonról, de ő csak azért maradt itt, mert apánk szörnyen beteg volt, és amíg én és Jade suliba jártunk, anyánk dolgozott, valakinek ápolnia is kellett. Már arról is esett szó, hogy én és Emma költözünk el együtt be a belvárosba, de még nem sikerült megvalósítanunk.
- Remek - csettint, majd mielőtt még kimenne megkér, hogy siessek, mert Jessica nemsokára itt van értünk, és nem fog megvárni, ha ennyit vacakolok. Megint csak bólintok egy aprót, majd egy mélyet sóhajtok és kikelek az ágyból.  A szekrényemhez megyek, majd a mellette lévő táskát a kezembe veszem és kinyitom, majd elkezdem beledobálni amit elszeretnék vinni.
A táskámmal a vállamon, és felöltözve megyek le a lépcsőn, majd a konyha felé veszem az irányt. Jade és Emma már felöltözve és készen ülnek az asztalnál. Lerakom a táskám az egyik székre, majd az asztalon lévő almákból felveszek egyet és a mosogatóhoz megyek, hogy megmossam, közben pedig Jade és Emma beszélgetését hallgatom. Valami ruháról van szó, ami engem nem érdekel, ezért úgy döntök, hogy nem is folyok bele a beszélgetésbe. Időm sincs megszólalni, mert egy autó dudája hallattszódik.  Jade és Emma rögtön felpattannak, mondván, hogy indulhatunk is. Én is indulok a táskámért az almával a kezemben, de anya, aki eddig a nappaliban tévézett eddig, megkér minket, hogy üljünk vissza, amíg ő beengedi a nővérünket. Pár pillanat múlva  Jessica és anya is már az ebédlőasztalnál ül.
- Nos - kezd bele anya -, lenne itt egy fontos dolog, amit meg kell beszélnünk.
- Ha felvilágosító órákat akarsz tartani a pasikról és a szexről, közlöm, hogy  már elkéstél - mondja unottan Jessica, miközben egy hajszálát tekergeti az ujja körül. Utálja, ha megvárakoztatják.
- Nem. Most nem erről lenne szó - mosolyodik el. - Tehát emlékszetek még a húgomra, Scarlett-re? - kérdez minket. Mindannyian rávágjuk, hogy halványan. Igazából senki nem emlékszik rá, vagy ha igen, akkor szeretné elfelejteni. Én körülbelül két éve találkoztam Scarlett-tel, meg az idegesítő, ostoba lányával, akinek nagy álma, hogy modell lehessen. Pff. Azt hittem, hogy az lesz életem leghosszabb két órája, mikor beültünk velük egy étterembe, mondván, hogy összeismerkedjünk. Annyi pont elég is volt. Scarlett folyamatosan tette az agyát, vagy a lányával vinnyogott együtt, mert nem volt elég hideg a víz. És ez még semmi! Nem is értem, hogy a férje, aki sokkal jobb fej náluk, hogy bírja elviselni ezt a két libát. Vagy csak a pénz miatt van Scarlett-tel együtt, hogy a haverjai előtt villoghasson a sportautójával.
- Megbeszéltem vele, hogy két, esetleg három hétre elmenjetek hozzá Washingtonba. És holnapután indulnátok kocsival.
- Aha, és ki vezetne? Jessica? - vág közbe Jade.
- Igen. Scarlett nem tud négy órát ide és vissza autózni a munkája miatt.
- Ja, mert még véletlenül letörne a körme és nem lenne annyira szexi a pasik körében letörött körömmel - csámcsogtam az almával a számban. A három lány jót mosolygott ezen, anya viszont szúrósan nézett rám.
-  Két dolog. Egy: először edd meg ami a szádban van, majd csak utána beszélj! Kettő: attól, hogy gazdag és csinos negyvenéves, illetve majd három év múlva annyi lesz, még nem kell utcalánynak tekinteni.
- Csinos?! - tátja el a száját Emma, miután tudatosul benne, hogy anya milyen jelzővel illette Scarlett-et.
- Miért, drágám. Nem az? - mosolyog anya. Emma egy ideig furcsán méregeti, mintha megakarna győződni arról, hogy anya most komolyan gondolta-e amit mondott. De miután ő még mindig csak mosolyogva mered rá, Emma egy aprót bólint, pedig egyáltalán nem ért anyával egyet Scarlett nénikénk kapcsán.
- Szóval akkor, hadd értelmezzem - szólal meg Jessica. - Holnapután indulunk Washingtonba, nekem kell vezetnem négy órán keresztül, ugye? És te jössz?
Mindannyian kíváncsi tekintettel meredünk anyura. - Nem, nem megyek - Jessica szólásra nyitja száját. - Mielőtt megkérdeznéd, azért, mert valakinek itthon is kell maradnia. Főleg azért is, mert ha apátoknak megint valami baja lenne, ki segítene neki?
- Akkor hozd el őt is! - mondom. A nővéreim egyetértően bólogatnak.
- Lányok, nem lehet! Meg egyébként is; elrontanám a nyaralásotokat.
- Az már így is el lett rontva - motyogja Jade. Felnevetünk, de anya csak legyint majd feláll, jelezve, hogy vége a beszélgetésnek. - Most már mehetünk? - teszi fel a kérdést Jade.
- Mehettek. Vigyázatok magatokra! És ne költsetek annyi pénzt! - halljuk a hangját. Mindannyian rávágjuk, hogy oké, majd kedvetlenül állunk föl és indulunk el az ajtó felé.

Kedves Olvasók!

Nos, ez lenne az első fejezet. Remélem, hogy elnyerte a tetszéseteket!:)  A következő rész szombaton várható! Szerintem minden héten ekkor fogom feltenni majd. Még meglátom.

Xx Laine