- Most meg hová mész? - kérdezte Emma, aki az anyósülésen foglalt helyet. - Itt balra kellett volna befordulnod! Hallod? Jessica! - Jessica úgy tett mintha nem hallotta volna, vagy tényleg nem hallotta, mert a rádió üvöltött, Jade-nek pedig kedve támadt énekelni. - Kapd be, Jessica! - fordult el felől Emma, majd az ablakon át suhanó tájat kezdte bámulni.
Körülbelül egy fél óra múlva meg is érkezünk egy partra, ahol még tényleg nem jártam. Olyan kis eldugottnak tűnik, valószínűleg ezért van csak itt egy - két ember. Mikor kiszállok az autóból, körbenézek, hogy hogy lehetne lejutni oda, majd Jessicára nézek, aki még a csomagjával bajlódik. Végre kiszedi a sok cucc közül, aztán lecsapja a csomagtartó ajtaját és bezárja a kocsit. Az út szélén áll az autó; még egy kicsi parkoló sincs. Jessica elindul a part felé, ahol egy lejtőn kell lemenni. A talaj nagyon csúszik, ezért Jessica is meg- meg csúszik, néha még egy - egy fába is szorosan megkapaszkodik, nehogy leessen. Végül sikeresen földet ér és elindul egy árnyékos helyet keresni. Jade és Emma is szerencsésen leér, csak én bénázok még mindig. Persze, a segítségemre nem sietnek, inkább mennek helyet foglalni, nehogy elfoglalja más. A kutya se jár itt, ezek meg itt rohannak, de mindegy. Egyik kezemben a táskám, a másikkal egy kis fa törzsét markolászom. Végül úgy döntök, hogy a táskába nem pakoltam mást csak törölközőt, vizet, kekszet meg naptejet, ezért ledobom a lejtő aljába, max. csak a keksznek lesz baja. Az meg engem hidegen hagy. Elhajítom a táskát, majd másik kezemmel is megmarkolom a kis fát. Óvatos léptekkel indulok lefelé, majd mikor lent vagyok egy nagy sóhajtást követően, megindulok a lányok után. Jessicáék nagyon árnyékos helyet nem találtak, csak egy nyúlfarknyit, ami közel volt a tengerhez. Kiszedtem a táskámból a törölközőt, majd leterítettem. Megkérem Emmát, hogy kenje be a hátam, mert ha leégett háttal megyek Scarlett-ékhez, akkor az ostoba lánya tuti, hogy talál nekem egy gúnynevet.
- Jaj, most ezen aggódsz? - kérdi Emma, miközben a hátamat keni.
- Igen - bólintok. - Tudod, milyen idegesítő tud lenni az a lány? Annyira szívesen felképelném!
- Ki nem? - jegyzi meg, majd közli, hogy mehetek és nyugodjak meg, nem fogok leégni.
- Remélem is! - nevetek föl, majd a víz felé veszem az irányt, hogy felhevült testemet felfrissítsem.
***
A parton körülbelül két órát töltöttünk. Az utolsó húsz percet szenvedéssel mert, mindenkinek a fejében az utazás jár. Tudom, ez eléggé aggasztó, hogy itt a nyár, de te máris elrontod, annyit agyalsz ezen az utazáson. Megmondom őszintén, hogy ennyit még a suliban sem agyaltam, pedig kellett volna, mert idén érettségiztem le. Majd rögtön másnap ünnepeltem a szülinapomat. Mintha az lett volna az egyik ajándékom, hogy sikerült leérettségiznem.
***
Otthon anyát nem találjuk, hiába ordítozunk vagy tíz percig. Végül én unom meg elsőként, úgyhogy felmegyek a szobámba, majd magamra csapom az ajtót. Aztán rájövök, hogy a nővéreim direkt vitték túlzásba ezt a keresést, hogy engem bosszanthassanak. De pechükre most éppen elég jó a kedvem, egészen addig míg nem gondolok a Wish házra.
Az erkélyajtómhoz sétálok, majd kinyitom. A nap sugarai azonnal beszöknek a szobámba, elkergetve a sötétséget. Kilépek az erkélyre, majd megtámaszkodom a korláton és lehunyom a szemem. Érzem, ahogy a nap sugarai melegen cirógatják arcomat. Hallom a tenger hullámait, a sikítozó, játszó gyerekek hangjait. Jobban vagyok. Már nem tartok ettől az úttól. Most nem. De ki tudja mi lesz később? Ha megint lezuhanok egy sötét szakadékba és rabul ejt az utálatosság és a szomorkodás, mert egy ilyen család házába fogok lakni két hétig? Nem. Ez nem tart örökké. Ez csak egy út, és nem is azért, hogy Scarlett-éket jobban megismerhessem. Nem! Ez az út azért van, hogy többet lássak Washington-ból. Hogy végre ne csak itthon töltsem a nyarat, hanem másutt. Majd jókat nevetek és bulizok ott, és teszek róla, hogy ez legyen életem egyik legemlékezetesebb nyara. És nem a Wish család miatt!
Kinyitom a szememet. Előttem egy hatalmas lakópark tornyosul, amely eltakarja az egyik tengerparti részt, de még így is tökéletesen látszik a pálmafákkal díszített part. Jobbra tekintek. Ott egy apartman van. Olyan sárga, hogy azt hiszem kiesik a szemgolyóm. Az egyik erkélyen egy család reggelizik. A gyerekek valamin nagyon nevetnek, valószínűleg az apjukon, aki megállás nélkül játszik az étellel. Majd a mellette ülő nő- megunva a játékot - rácsap a férfi kezére finoman. Mosolygok rajtuk. Kár, hogy a mi családunk nem lehetett ilyen jókedvű. Apukám mindig is ilyet szeretett volna. Vagy hogy például összeülünk, meghívva a nagypapáékat is, és vasárnaponként nagy, családi ebédet tartunk. De ez a lehetőség nem adatott meg nekünk. Apu három évvel ezelőtt rákos volt. Egy év múlva kigyógyult belőle, de rá egy évre megint jelentkezett nála ez a betegség. Anya, ha teheti, mindig vele van. Vagy ha dolgozik, akkor a nagyi jön át, hogy segítsen. Jessica is néha segít, de ő már nem itt lakik, és neki is vannak fontos dolgai.
Zörgést hallok mögülem. Hátranézek a vállam fölött és Jade áll ott. Olyan szép! A haja kontyba fogva, ám egy-két hajszál már kijött belőle. Most nincs rajta smink, de anélkül is bájosan szép. Az arcbőre tökéletes, alig van rajta egy két pattanás. Ezért is voltam rá mindig irigy, mert nekem nap mint nap egy tonnányi alapozót kellett a fejemre kennem. Jade megindul felém, majd miután kilép az erkélyre, behúzza maga után az ajtót. Már át is öltözött. Csak egy fekete sort és egy kék top van rajta.
- Mit szeretnél? - kérdezem, anélkül, hogy ránéznék. Előre tekintek, a tengerpartra.
- Milyen kedves - fintorog, majd oldalba lök a könyökével. - Csak azért jöttem, hogy...
- Hogy velem legyél - fejezem be a mondatod vigyorogva. - Mert hiányoztam neked - egyik karommal átölelem a nyakánál és magamhoz húzom. Nem is tudom, hogy mikor öleltem meg utoljára a húgomat. Őszintén szólva, nekem is hiányzott a társasága. De nagyon.
- Megfojtasz - közli, majd elneveti magát. Elengedem. A haja kócos, már nem is kontyban van, mert a gumi kiesett a hajából, így az most a vállára omlik.
- Bocs - vigyorgok még mindig. - De azért elmondom, hogy minek jöttél? Vagy mert csak hiányzott egy ölelés? - rákacsintok.
- Vicces vagy. De nem, nem hiányzott egy ölelés. Csak valamit mondani akarok, de mivel Jessica és Emma hülye és nem hallgatott meg, ezért hozzád jöttem - bólintok. Nagyot sóhajt, majd folytatja. - Tehát, arra gondoltam, hogy mivel mindenki rá van izgulva erre az utazásra, persze csak a Wish-ék miatt. Arra gondoltam, hogy felejtsük el őket. Elvégre megyünk Washington-ba! Érted? Az tök jó! Lauren is volt, tudod az osztálytársam, és azt mondta, hogy ott csomó jó pasi van.
- Én is ezen gondolkodtam. Most komolyan! Ne rontsuk el a nyaralásunkat ezzel a folytonos aggódással!- és tényleg így éreztem! Nem kell itt aggodalmaskodnom. Elvégre holnapután Washington-ba megyünk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése